A férgek minden formájától. Lánctelepes férgek – Wikipédia

Származásuk, elterjedésük[ szerkesztés ] Ez a laposférgek Platyhelminthes törzsének legősibb csoportja.

Testvércsoportjuk a Rhabditophora klád; abba tartozik a laposférgek két hagyományos, praktikus szempontok alapján ám kladisztikailag pontatlanul elkülönített altörzse, az örvényférgeké Macrostomorpha és az élősködő életmódra áttért módosult kültakarójú laposférgeké Neodermata. Hosszú evolúciós idejüknek köszönhetően sokféle környezethez alkalmazkodtak.

Tengeri, édesvízi és szárazföldi, szabadon élő fajaik az összes édesvízben és tengerben, valamint az Antarktisz kivételével minden kontinensen szokványosak. Megjelenésük, felépítésük[ szerkesztés ] Mindössze néhány mm-es, nyúlt paraziták és szövődményeik állatok. Hámsejtjeiken az örvényférgeknél jóval kevesebb, rendszerint csak 2 csillót viselnek.

Egyesekben a testüreg helyét kitöltő parenchima elfolyósodott, így ezek gyakorlatilag visszakapták elsődleges testüregükelt blasztocölóma. Garatjuk egyszerű pharynx simplex.

Középbelük zsákszerű, a Retronectidae családba sorolt Paracatenula nem fajaiból a bélcsatorna teljesen hiányzik. A többi laposféregtől eltérően mindössze egyetlen elővesécskéjük protonefrídium van, és ennek lángzósejtjei terminális sejtjei kétcsillósak, úgy, hogy a csillókat támasztó funkciót betöltő gyökérnyúlványok támogatják.

Ivarmirigyeik a gonádok egyszerű sejthalmazok.

Account Options

Fontos megkülönböztető ismérvük, hogy hím- és a női ivarszerv közös kivezetése a többi laposféregtől eltérően nem a hasukon, hanem a hátukon nyílik.

Hímivarsejtjeiken nincs ostor.

Petesejtjeik endolecitális típusúak. Agydúcuk mögött rendszerint egy helyzetérzékelő szerv sztatociszta helyezkedik el; ez sztatolitot tartalmaz.

Petéik a felhasadó testfalon át jutnak ki a külvilágba.